A következő magyarázat a www.magyarorszag.hu/egeszsegbiztositas oldalról származik:
„De akkor miért nem beszélhetünk több-biztosítós modellről?
Azért, mert az egészségbiztosítási pénztár nem biztosító, így nem is teheti meg azt, amit egy biztosító megtehet. Gondoljunk akár a személygépkocsi-, vagy a lakásbiztosításokra! Ezekben az esetekben a biztosítási díj mértékét kockázatelemzés után számolják ki: akinek több érték van a lakásában és még egy biztonsági zárra sem költ, vagy rendszeresen karambolozik az autójával, annak nagyobb lesz a biztosítási díja; aki viszont riasztóval látja el a lakását és balesetmentesen közlekedik, annak kisebb.
Az egészségügy területén azonban az állam ilyen különbségtételt nem enged meg. A járulékfizetés az új modellben is változatlanul jövedelemarányos lesz és nem kockázat-arányos. Az egészségügyi ellátást a jövőben is a szükségletnek megfelelően kapjuk, függetlenül attól, hogy a jövedelme alapján ki, mennyi járulékot fizet. Nem jöhet létre gazdagok és szegények, segítségre szorulók és erejük teljében lévők biztosítója.
Egy biztosító marad, és az mindannyiunké lesz."
Vizsgáljuk meg az egyes állításokat külön:
Nem kockázatalapú a finanszírozás.
Ez az állítás az állampolgár szempontjából félig valóban igaz. Mindenki ugyanúgy a fizetésével arányosan fog fizetni járulékot, valamint a mindig aktuális törvény szerint, függetlenül attól, hogy melyik pénztárnak a tagja. A pénztár ezek után viszont nem ugyanakkora összeget fog kapni az egyes beteg után, hanem a nagy közös kasszából egy kvóta rendszer szerint részesedik. Ezek kidolgozása jelenleg is zajlanak, így konkrétummal még nem lehet szolgálni, viszont ezek lehetőségéről biztos fogunk még írni. Az, hogy nem kockázatalapú a finanszírozás már ma se igaz teljes mértékben, mivel a vizitdíj és a napidíj formájában már jelent meg önrészfizetés.
Az egészségügyi ellátást a jövőben is a szükségletnek megfelelően kapjuk.
Ez az állítás már ma se igaz teljesen. Az OEP már ma is TVK szerint finanszíroz. Ez azt jelenti, hogy minden kórháznak, szakrendelőnek maximálják, hogy mekkora bevétele lehet. Ezt a TVK-t jó pár éve vezeték be, akkor azzal a kísérőszöveggel, hogy ez csak átmeneti időszakra vezetik be. Az átmeneti időszak azóta is tart, sőt az új törvénytervezetbe is bekerült, hogy az egyes pénztárak volumenre köthetnek szerződéseket, azaz meghatározhatják, hogy egy műtétből egy hónapban maximum hányat végezhetnek. Az igazi veszélyforrás ezen volumenek meghatározása lehet. A már ma is megjelenő várólistákból valószínűleg egyre több lesz. Az egészségbiztosítási felügyelet időnként hirdeti, hogy egyes műtéteket más kórházban sokkal hamarabb ellátnak, és hogy menjenek oda az emberek. Mi ezzel a probléma? Egyrészt az a másik kórház messze van, másrészt kérdés, hogy az adott kórház miért tudja ellátni azokat a betegeket. Elég nagy az esély arra, hogy ezek a kórházak nem veszik figyelembe a volumen korlátokat, melynek következtében veszteségesen működnek. A veszteséget pedig a fenntartó önkormányzat állja. Ez egy üzleti modellben nem fog működni. Ha viszont minden kórház betartja a rá vonatkozó volumeneket, és ingyen nem fog betegeket ellátni, akkor nagy valószínűséggel ott is várólisták fognak kialakulni. Ezt a minisztérium se tagadja, sőt külföldi példákkal támasztja alá, hogy egy vagy másfél éves várakozási idő teljesen természetes.
Nem jöhet létre gazdagok és szegények, segítségre szorulók és erejük teljében lévők biztosítója.
A biztosítók vagy pénztárak tényleg nem lesznek a szegényeké vagy a gazdagoké, de a gazdagok nem fogják igénybe venni a biztosítók (pénztárak) szolgáltatásait, mivel a hosszú várólistákat nem fogják végigvárni, így inkább fizetős ellátásokat fognak választani, amit valószínűleg majd a pénztárak magántulajdonosai a saját biztosítójukon keresztül fognak nyújtani, mivel az ilyen fajta biztosítás nyújtását a pénztáraknak tiltják, de azt nem tilthatják, hogy a biztosító tegye ezt. Természetesen ez csak egy vízió, de ennek bekövetkezése nem kizárt.
Utolsó kommentek